Bakator - egy szőlőfajta újjászületése Badacsonyban
(Győrffy Árpád - Veszprém megyei Napló 2002. november 14.)
Bakator. Első hallásra valamilyen ősi káromkodásnak tűnik a név. Még a képzett
borászok közül is sokan meglepődnek, amikor kiderül, hogy egy hajdan nagyon
kedvelt magyar szőlőfajtáról van szó. Sőt egyszerre háromról, mert a pinot családhoz
hasonlóan fehér, hússzínű és vörös változat egyaránt létezik belőle.
Egyes források szerint a tatárjárás után került hozzánk Olaszországból. A Kárpát-medence
minden bortermő vidékén ismerték, de a legjobb minőséget Érmelléken és Badacsonyban
adta. Bár a 19. század végi filoxérajárvány szinte teljesen kipusztította, a
Szeremley Pincészetnek és elsősorban Szeremley Hubának köszönhetően az idei
Márton napon a bakator újjászületését ünnepelhették a borászok, borkedvelők.
- Annyit
hallottam, annyit olvastam a fajta kiváló tulajdonságairól, hogy felkeltette
a kíváncsiságomat - meséli Szeremley Huba. - Valamikor 1994-ben kezdtem el kutatni
utána. Erdélyben, Küküllő környékén és máshol is jártunk, de ott biztonsággal
nem találtuk meg azokat a tiszta fajtákat, amilyenekre szükségünk volt az újratelepítéshez.
Végül itthoni fajtagyűjteményekből, génbankokból szereztük be azt a nyolc vesszőt,
amiből a szaporítást elkezdhettük.
A badacsonyi borász szerint a bakator újratelepítése sokkal több egy szőlőfajta
újraélesztésénél.
- Amerikában, Afrikában, de Japánban is elindult egy mozgalom, amely vissza
akar menni a gyökerekhez. Nekünk is csak ez a lehetőség kínálkozik, ha nem akarunk
elveszni a népek rengetegében. Meg kell ismerni, meg kell őrizni, ápolni kell
az ősi értékeket. Különösen fontos, amikor lassan belépünk az Európai Unióba.
Ha nem tesszük, akkor ez a pár milliónyi magyar eltűnik a népek olvasztótégelyében.
Bizonyítékként elég csak, ha Ausztriára utalok. A voralbergiek egyre inkább
svájciak lesznek, a tiroliak dél-tiroliakká illetve olaszokká válnak, a salzburgiak
pedig a bajorokhoz idomulnak. De ezeknél is riasztóbb a burgenlandi magyarság
példája, akik a leghamarabb beolvadtak. A folyamatot nem ostorral, kemény intézkedésekkel
gyorsították, ahogy Kárpátalján, vagy Ceaucescau alatt Romániában próbálták,
hanem mézzel és kaláccsal. Ugyanez vár ránk is az unioban, ha nem teszünk ellene.
Szeremley Huba szerint a szőlő és a bor különösen alkalmas az ősi kötődések
ápolására.
- Semmilyen másik nációnak nincs olyan alapja a borkultúrában, mint nekünk -
gondoljunk akár a franciákra, vagy a görögökre is. Mi ezt az őshazából hoztuk
magunkkal, már benne vannak a génjeinkben. De itt is tisztázni kell a gyökereket,
a borainkkal, szőlőinkkel is vissza kellene menni azokhoz az őshonos fajtákhoz,
amelyeket elvesztettünk, amikor ráálltunk a világfajták termesztésére. Pár perccel
éjfél előtt el kellene menni az őshazába, és onnan elhozni azokat a szőlőket,
amelyeken nem csak a magyar, hanem a görög és a római borkultúra is alapszik.
A nagy álmom, hogy ezekből csináljunk egy fajtagyűjteményt. Ez nem csak azért
lenne érdekes, hogy valami különlegessel játszhassunk, kötelességünk, hogy az
utókornak megőrizzük őket. Később már nem lesz rá lehetőség, hisz az iszlám
őrületes tempóban írtja ki az ott még megtalálható több ezer éves fajtákat.
De nem csak lelki, üzleti indoka is van az ősi fajták felkutatásának, termelésben
fogásának.
- A nagyvilágban járva-kelve azt tapasztaltam, hogy inkább odafigyeltek egy,
akár csak közepes minőségű, de valóban magyar kéknyelűre, mint egy általunk
bármily jól megcsinált chardonnay-re. Hisz abból a franciát tartják az igazinak
még akkor is, ha mi esetleg jobban csináljuk.
Persze ahhoz hosszú idő kell, hogy a ma még csak kísérleti jelleggel termelt
bakator legalább a budai zöldhöz hasonlóan elterjedjen. De az első bemutatkozás
és a fogadtatás után bizakodóak lehetünk. Szeremley Huba maga is további telepítést
tervez. S mint elmondta, több borász ismerőse is érdeklődik a fajta iránt.
Illatokban, zamatokban gazdag, testes bor
Az
ilyen ősi fajtáknál előfordul, hogy egyszerre három változata is van. A szőlők
közül talán legismertebb nálunk a pinot családhoz tartozó burgundi, szürkebarát
és pinot noir hármasa. De nem csak a szőlőknél, az állatoknál is előfordul ilyen.
Pédául a mi magyar mangalicánknak volt egy fehér, egy szőkés-vörösses és egy
fekete változata.
A bakatornál is a fajta jellege ugyanaz, de a változatok sok eltérő jegyet hordoznak.
A három változat: a zöldes-sárgás színű fehér, a kicsit a szürkebarátra hasonlító
hús- vagy tüdő színű, és a kékszőlő jellegű vörös, amelynek színe a kék helyett
inkább a piros és a vörös irányába tolódik el - mutatta be a fajtát Fölföldi
Béla pincemester.
A három változat fürtjei nagyon hasonlók. Az említett szürkebaráténál sokkal
nagyobbak, nem annyira tömörek. A Szeremley Pincészet összesen 1,8 hektárt telepített
be a három változattal a Szent György-hegy déli lábán. A fehérből kicsit több
vessző volt, a másik kettőből közel azonos mennyiség. Az első termés 1100-1200
kilogramm volt. A fehéret 19,4-es, a tüdőt és a vöröset 18-as cukorfokkal szüretelték.
Az első kóstolók szerint a bakator szőlő mindhárom fajtája illatokban, zamatokban
különösen gazdag, testes bort ad. Fölföldi Béla óv attól, hogy már most pontosan
meg akarjuk határozni a jellemzőit, hisz még az első termés bora is fejlődésben
van még. Több évjárat, hosszabb ideig tartó érlelés után derülhet ki, mire képes
a fajta. Korabeli feljegyzések szerint bora 10-15 év után mutatja meg igazi
értékeit.
A bakator borról - szőlőről bővebben
Bakator
v. piros bákor, v. piros váci, egyike a legkiválóbb magyar szőllőfajtáknak mely
főképen az Érmellékén van elterjedve;
innen átszármazott a Dunántulra (kivált Badacsonyba), Erdélybe - itt bakarnak
hívják - s az ország egyéb borvidékeire is. Az Érmellékén eredeti, ott keletkezett,
magyar szőlő fajtának tartják, de valószínű, hogy a XVI. században Nápoly vidékéről
hozták hazánkba, ezt bizonyítja különben a neve is, mely az olasz bacca d'oro
(aranybogyó) kifejezéstől ered.
Tőkéje középerős, venyigéje erős; levelei középnagyok, ötkarélyúak, vörös erekkel
s gyapjas alsó lappal. Fürtje nagy, hengeridomu, laza; bogyói gömbölyűek, néha
kissé hosszúkások, kékesvörösek, kék harmattal. A bogyó héja vastag, tartalma
húsos. Középérésű, kitűnő bor- és csemegeszőlő. Hosszú metszést kíván.
Bakator bor. Kitűnő zamatú zöldesbe játszó sárgásszinű savanykás pecsenyebor,
melyet főképpen az Érmelléken termesztenek s a bakator szőlőnek más fajoktól
elkülönítve való szűrése által állítanak elő. A bakator bornak 6-8, sőt 15 év
kell hozzá, míg kitűnő zamatja kifejlődik s jó hírét nagyon veszélyezteti, ha
korábban bocsátják áruba. A bakator bort sok helyt rövidítve bakar-nak nevezik.
(Pallas Lexikon)
Tokaj és a Bakator
A tokaji borspecialitások legfontosabb meghatározói az alapanyagot adó fajták,
amelyek a hegyaljai klimatikus és talajviszonyok mellett különleges, semmivel
össze nem téveszthető ízt adnak. A Furmint a borvidék szőlőinek mintegy 60 százalékát
adja. A Hárslevelű részesedése Tokaj-Hegyalja ültetvényeiből körülbelül 30 százalék
lehet. A harmadik legfontosabb szőlő a Sárga muskotály, a Muscat lunel - igaz,
5-6 százaléknyi lehet már csak belőle a borvidéken.
A filoxéra előtt jóval több fajtát tartottak művelésben, különösen elterjedt
volt a Gohér, a Fehér- és a Kövérszőlő, vagy a Bakator. Ezek a szőlők ma is
megtalálhatók néhány ültetvényben és a Tarcali Szőlészeti és Borászati Kutatóállomás
fajtagyűjteményében, ami a Szarvas-dűlőben található. Nem kizárt, hogy kisebb
területeken némelyik régi szőlőt ismét termelésbe vonnak, mint ahogy a Kövérszőlőnél
erre már példa is van. (borbarat.com)
Isépy István - Sziget a háztengerben
A Sas-hegy ( Természet Világa, 129. évf. 10. sz. 1998. október, 450-454. o)
...Tovább bővítette a növényvilágról szerzett ismereteket Borbás Vincének (1844-1905)
a főváros és környékének növényzetéről 1879-ben megjelent könyve. Ebben részletes
leírást olvashatunk arról, hogy a Sas-hegy déli lábánál
virágzó szőlőművelés folyt, mindaddig amíg a filoxérajárvány nem végzett a szőlővel
az 1880-as években, miként az ország jelentős részében. Főként sárga és piros
duka, kék kadarka és piros bakator fajtákat termesztettek, melyekből értékes
vörösbor érlelődött...
Ambrus Lajos: Röpirat a Kissomlyó-hegy
ügyében (Lugas)
... A Kissomlyó szőlőfajtáinak és
terméseinek ezért aztán változó a színvonala: a szőlőfajták közül a somlói borvidék
jellegadó történeti fajtái közül mára csupán az olaszrizling lelhető fel - nincs
furmintja, hárslevelűje, juhfark ültetvénye. (Eltűntek az ősi magyar szőlőfajták
is: a bakator, a rakszőlő, a sárfehér, a góhér, a budai zöld stb.) A fajtaösszetétel
mégis rendkívül tarka: egy-egy 3-4-500 négyszögöles ültetvényen általában 4-8
fajta is megtalálható, s jóllehet a hagyományos kissomlyói bor az olaszrizling-dominanciájú
fehér vegyesbor volt, mára a telepítési káosz, a végiggondolatlanság, az állandóan
változó divat, a szűkös beszerzési lehetőségek végül is katasztrofális fajtakavalkádot
hoztak létre. (Főleg az elmúlt 20-40 évben.)....
(Egyházashetyén, 2001. február 24-én)
A Szatmári Friss Újság honlapja
Kiss Ferenc: A múlt hét végén borfesztivál volt Nagykárolyban - A rendezvényt
Gróf Károlyi Sándorról nevezték el
... Ezt követően Babos Krisztina
biológus, a városi múzeum munkatársa és Serly Tünde kertészmérnök, a fesztivál
egyik társszervezője rövid, ám felette szakszerű előadást tartott a szőlészetről.
Felidézték a nagykárolyi szőlőskert történek legfontosabb mozzanatait, illetve
az itteni szőlészkedés jellemzőit. Mint azt megtudhattuk, jó néhány természeti
csapás - árvíz, felhőszakadás - után a szőlőskert az 1885-1886-os filoxéravésztől
szenvedett legtöbbet. A szőlőgyökértetű kártétele nyomán kipusztultak a kiváló
helyi fajták, köztük a bakator és a szlanka. Ezek helyére olyan, Amerikából
behozott direkt termő fajták kerültek, mint a nova, a delavári, a konkord és
az izabella. Ezek a szőlők ugyan ellenállók a különböző betegségekkel szemben,
de a termésükből készült bor igen gyenge minőségű, s olyikuk az egészségre is
ártalmas. Javasolták ezen fajtáknak az olyanokkal való helyettesítését, amelyek
szintén nagyfokú ellenállást tanúsítanak a faggyal és a betegségekkel szemben,
s termésükből ugyanakkor minőségi asztali borok nyerhetők. Ilyen fajták az 1980-as
évek óta vidékünkön is sikeresen termesztett lakhegyi mézes, a bianca, zala
gyöngye. Ezek mellett újabb, hasonló tulajdonságokkal bíró fajtákat is kikísérleteztek.
Egyebek mellett a Magyarországon kikísérletezett csillám, viktória gyöngye,
duna gyöngye, kúnleány tartozik ebbe a csoportba, a hazai fajták közül pedig
az amurg (alkony), valamint a nauszika és az ozana...
Eötvös Károly: Balatoni utazás I.-II.- A magyar bor
... Volt nekünk negyven-ötven fajta
kitűnő magyar szőlőnk. Magyar talajban, magyar napfényben, magyar levegőben
valami különössé, valami istenáldotta zamatossá fejlődött fajták ezek. A hogy
búzánknak, cseresznyénknek, sárga és őszibaraczkunknak, sőt még gesztenyénknek
sincs párja a világon, úgy nincs szőlőnknek se. A magyar gyümölcs sok fajtája
fölötte áll a földkerekség minden gyümölcsének. Az erdélyi som és hegyaljai
furmint, az érmelléki bakator, az egri kadarka, a budai mézes, a somlyai rakszőlő,
a balatonmelléki juhfarku, bajor és tulipiros föl nem található sehol. Illatos
szőlőinkről nem is beszélek. Hol van ezek párja? ...
Fejér László - Volt egyszer egy
szőlős Szilágy
Borverseny évek óta nem volt a Szilágyságban,
noha termelői a múltban különböző vetélkedőkön méltóképpen szerepeltek országos
és nemzetközi borversenyeken. Hogy hol tart ma a szilágysági szőlészet és borászat,
arról képet alkothatunk, ha bejárjuk a Tövishát, a Kraszna és a Felső-Beretytyómente
övezetét. A hírneves szilágysomlyói Magura állami szőlészeti farmjáról szinte
semmit nem hallani napjainkban. A földek visszaadásával a hetvenes években létesített
nagyüzemi farmok megszűntek. Egy párért nem kár: így a debreceni, cigányi volt
téeszekben nem alkalmas területen telepítettek, onnan kivágták vagy kiveszett
a szőlő az elmúlt esztendőben. Sajnos, hogy alkalmas övezetekben, például Diósadon
vagy a hagyományos szőlőtermesztő Szilágysámsonban, Kárásztelken is vágtak ki
szőlőt illetve felhagyták, gondozatlanul maradt területek tőkéi mentek tönkre,
verte fel a gaz embermagasságban a tőkét és a sorok közötti földet, termésre
számítani nem lehetett. Más kérdés az, hogy évtizedünk divatja a sörivás, márpedig
a sör megtermelése időben is kevesebbe kerül mint a boré; ha figyelembe vesszük
a szőlővel járó rengeteg munkát, képtelenség az, hogy egy liter sör ára egy
liter boréval lenne egyenlő. A piacvesztés lenne a szilágysági borászatnak a
vége?
A "régi dicsőségünk" homályába merült múltról a kitűnő borász szakember,
dr. Csávossy György (aki, másfél évtizede dolgozik az erdélyi borászat monográfiáján),
mondta el Zoványon, hogy az 1874-ben tartott világkiállításon Párizsban az Erdélyből
küldött 15 bormintából 11 szilágysági volt, s mellettük négy aszúbor képviselte
a partiumi tájegységet. Ezek között a borok között még a Nagy Lajos király korában
Olaszországból Erdélybe telepített bakator szőlőből készült borok megvoltak.
(A fajta neve az olasz bacca d'oro szóból származik, ami magyarul aranybogyót
jelent.) Sajnos régi dicsőségnek számít, a múlt század vége előtti filoxéra
támadás miatt kiveszett a szőlő, s újabban a magántermőnek nevezett hibrid fajták
termesztésének köszönhette a feltámadását. A nemes, oltott szőlők termesztésének
a nagyüzemi módszer kedvezett, s ez igényes fajta, többször szükséges permetezni.
A permetléhez a szükséges vegyszerek ára viszont költségesebbé teszi a termesztést.
Kérdés lehet az, érdemes foglalkozni ezek után Szilágyságban a szőlészettel?
(http://www.topnet.ro/pulzus/archiv/9935/text.htm)
Kőváry László Föld- és országtani
vázlatok Szilágyról - Termesztmények
Szilágy áldva van egáljának mindennemű termékeivel, hogy jó piac mellett a [...]
haza leggazdagabb tájává lehetne, így minden termékei becs és ár nélkül emésztetnek
fel, mert ami Kolozsvár, Nagyvárad, Debrecen és Nagykároly piacára jut, csak
csepp a roppant tengerből...
A magasb oldalokat szőlőhegyek erdeje teríti be, oly mértéktelenül, hogy a Réz
alján kívül egész Szilágy ide fordítja minden erejét. Bora jó, de csak gondos
mívelés után terem, mit igen kevés termesztő ad meg, úgyhogy némely csak a természet
ingyen kegyelméből szűr. Szőlőjüket többképpen művelik, tőkére és karikára;
néhol el sem fedik, mégsem féltik fagyástól, mint az erdélyiek. Legjobb bort
az Érmelyék ad, ha az egészet vesszük, különben híresebbek: a sződemeteri, somlyói,
ballal, păcăli, tasnádi, kelencei és gardánfalui. Szőlőfajtái közül említendő
a piros bakator, minél kedvesebb ízű szőlője Erdélynek alig van.
Szőlő- és borkultúra a_ Beregvidéken
Az 1848-1849-es szabadságharc után a szőlőtermesztés ismét gyors fejlődésnek
indult, sok embernek adott kenyeret. Különösen kitűntek magas terméseikkel a
Kerek-, a Hágcsó-, a Bocskor- és a Kalmár-dűlők. Ekkor terjedt el Beregszászban
a sarkos vagy bakmetszés, amelyet később átvettek a munkácsi szőlőbirtokosok
is. Főleg furmintot, bakatort, rizlinget, muskotályt, hárslevelűt, zöldszilvánit,
burgundit termesztettek.
Gróf Schönborn-Bucheim Ervin beregszászi szőlőiben 220 bor- és csemegeszőlő-fajtát
termesztettek. De kitűntek nemes szőlőfajtáikkal Guthy Ferenc, Jobszty Gyula,
Kozák Zsigmond, Gönczy Sándor, Kántor Sámuel, Uray Miklós, Horváth István, id.
Linner Bertalan, Csánk Nándor és más szőlősgazdák is. A szőlőmust cukortartalma
20-25 százalék között mozgott, de a vörös bakator és zöldszilváni elérte a 26-28
fokot is. A bort kőbe vájt pincékben kezelték és tárolták, leginkább Lengyelországba
szállították. 1861-1872-ben az átlagos termés jó esztendőkben hektáronként 30,03,
közepes években 18,59, rossz években 9,07 hektoliter bor volt.
A XIX. század végén Bereg vármegyében mintegy 5000 kat. holdon termeltek szőlőt.
Különösen alkalmasnak bizonyult erre a beregszászi hegyláncolat, amely Beregszásztól
északkeletre emelkedik ki a síkságból és ovális félkörben mintegy 20 kilométer
hosszúságban nyúlik délnyugatról délkeletre.
1881 tavaszán azonban súlyos csapás érte a szőlőültetvényeket. Megjelent a filoxéra,
vagyis a gyökértetű, a szőlő legveszedelmesebb kártevője. Lárvái a talajba húzódnak
és a gyökereket szívják. A megtámadott tőke fejlődése megakad, lombja elsárgul,
bogyói lehullnak, majd az egész tőke menthetetlenül elpusztul. A filoxéra az
összes beregszászi szőlőket elpusztította. Ekkor fordult a közfigyelem az amerikai
származású fajták felé, amelyek vastag szöveti szerkezete ellenáll a filoxéra
támadásának. Ezeket a fajtákat a nemes fajták alanyául használják. Az első Riparia-alanyokat
a Schönborn-uradalom és Jobszty Gyula alispán hozatta Beregszászba 1883-ban.
Sikerrel járt a Czeiner-zöldoltás alkalmazása is (felfedezőjére külön is kitérünk).
Ezeknek a módszereknek az alkalmazásával 1898-ig sikerült teljes egészében betelepíteni
az elpusztult szőlőket. Nem volt véletlen, hogy 1898-ban az Országos Magyar
Gazdasági Egyesület Beregszászt is beiktatta szőlészeti tanulmányútjába. (
http://www.bereg.uzhgorod.ua/BIO/borfeszt_2001/rolunk/BerHirlap/berhirl1.html)
Tompa Mihály - Népdalok
XII.
Rózsaszőlő, bakator.
Piros a bor, ha kiforr,
Piros leány, galambom!
Töltsd tele a palackom!
Nincsen pénzem, nem is volt;
Bor árában kell-e csók?
Csókolj meg már, ha lehet,
Áldom az Istenedet!
Vári Fábián László
Feslik a setét.
Sűrved a setét
éjjeli posztó,
az a szövőszék,
jaj, de magas!
A csillagménesnek
abrakot osztó
telihold fénye
ólomsugaras.
Héj, famulus,
a szomjúság támad,
s már egy hete
száraz a cseber!
Üres kupához
illik a bánat -
nem üzen Tokaj,
sem víg Eger!
Beregszász hegyei
megrontva ülnek,
hasznát elszívták
kóbor ördögök.
Ott most tablettás
lőréket szűrnek,
s az Úristen ege
hasztalan dörög.
Nem terem nékünk
malosa szőlő,
mustot sem ád,
mert nincs bakator.
Onthat itt áldást
májusi felhő,
bor nélküli iszonyú
gyászos a tor.
Lány lép szobámba,
palack a kezében,
sok leomló fürtje
vadfekete.
Rejtem a szívem
rácfeketébe,
de részegen villan
rám a szeme.
Feslik a setét
éjjeli posztó,
rikolt a harsona-
hangú kakas.
Vakít a képernyőn
frissen hullt porhó,
s magas a kedvem,
ma újra magas!
(http://hitel.elender.hu/0107/kolteszet.html)