|
A hatodik kóstoló - 2002.09.01. |
|
![]() |
Mezőssy: A cuvée több fajta szőlőből tudatos házasítással készült bor.
A kóstolt bor színe, tisztasága tökéletes. A zöldes-sárgás-fehéres színe
alapján reduktív eljárásra következtetek. Illata intenzív, nagyon kellemes
muskotályos jelleget érzek benne. Talán irsai lehet benne. Kulka: Szerintem is egy tipikus reduktív borral van dolgunk. Én nem is
próbálkoznék azzal, hogy milyen fajta adja például a muskotályos illatot.
Azt mondom, ez a technológia. Reduktív eljárással, hideg erjesztéssel,
fajélesztővel ilyen és hasonló illatokat, ízeket lehet kihozni akár az
olaszrizlingből vagy a szürkebarátból is kinyerni. A cuvée-nél az a lényeg,
hogy a különbözőképpen adagolt fajták hogyan tudnak megfelelő harmóniát
eredményezni. Én úgy érzem, itt sikerült megtalálni helyes arányokat.
Ez egy nagyon kellemes illatú bor, amely zamataiban könnyedséget, frissességet
hordoz. Nincs az a teste, mint az oxidatív módon kezelt boroknak, nincs
az a teltsége, de nem is ezt várjuk el tőle. Mihez fogyasszuk? |
![]() |
A fajtáról: A borról: (A krónikás vesztére ismét arra kéri a két szakértőt, hogy kicsit bővebben, esetleg példákkal is határozzák meg, milyen illata van a rizlingszilváninak, illetve a most kóstolt bornak.) Mezőssy: Mondhatnám azt, hogy a dió és a bodzavirág illatával megfűszerezett
aszalt szilva illatához.... Mezőssy: Nem, de ilyeneket szoktak mostanában mondani. Én ezzel nem tudok azonosulni. Annyit tudni kell, hogy a rizlingszilváni egy illatos fajta. Az durva lenne, ha muskotályosnak mondanám az illatát. Korrekten úgy fogalmazhatnék, hogy egy nagyon fűszeres illatot ad. Kulka: A különböző növényi illatok mellett sokan olyan kifejezésekkel próbálják leírni a borokat, hogy animális vagy minerális. Talán jobb lenne, ha saját magával határoznák meg. Minden fajtának megvan a maga karaktere. A rizlingszilváninak rizlingszilváni illata van. Meg kellene ismerni, meg kellene tanulni az adott fajta jellemzőit, és egy-egy bort ehhez képest kellene minősíteni. Mezőssy: Ha valaki nem ismeri a rizlingszilváni illatát, akkor a már említett, dióval, aszalt szilvával áztatott bodzavirág zamat sem mond igazán semmit sem neki. Kulka: Nem is mondhat, hisz ha már három gyümölcsöt összevegyítek, annak ezer féle eredménye lehet a keverési arányok alapján. Egyszerűen megfoghatatlan az ilyen meghatározás. Mezőssy: Visszatérve a borra: a szemmel látható jellemzők közül a színe
a rizlinszilváninak megfelelően kicsit sötétebb sárga, a tisztasága tükrös,
kiváló. Továbbhaladva az érzékszervek szerint a bor illata kellemesen
fűszeres, a fajtának megfelelő. Kulka: Szerintem is a kinyitás után enyhe fülledtséget lehetett érezni az illatba, de ez természetes ilyen hosszú palackos érlelés után. Itt, de más régebbi boroknál is fontos, hogy fogyasztás előtt megfelelő idővel ki kell nyitni, meg kell szellőztetni. A bornak a fajtajellegnek megfelelő kellemes, szép, érett illata van. Én a Zoltánnal ellentétben nem érzem fáradtnak sem illatban, sem zamatban. Szerintem éppen a teljes érés időszakában van, a legszebb formájában. A sava valóban kevés, de ehhez a karakterhez éppen megfelelő. Persze tudva azt, hogy a fajta eleve nem ad sok savat, és a konkrét esetben egy viszonylag idős borról van szó. Összességében egy jól elkészített bornak tudom minősíteni, amely nagyon kellemes telt érzést ad. Igaz, rövid ideig, de ez inkább a fajtával és a korral magyarázható. Rizlingszilvániban nagyon-nagyon ritkán fordul elő olyan, amelyet muzeális borként is el lehet tenni. De ehhez a fajta sajátosságaihoz különösen illő talajnak, megfelelő időjárásnak, évjáratnak együtt kell jelentkezni. Mihez fogyasszuk? |
![]() |
Mezőssy: A fajta Franciaországból származik. Apró, tömött fürtű fajta,
emiatt könnyen berothad. Mostanra több klónszelekción átesett. A kutatók
a nagyobb, lazább fürtöket adó klónokat viszik tovább. Persze, ha azok
hordozzák a fajta egyébként nagyszerű tulajdonságait. Kulka: Annyit tennék hozzá, hogy a szürkebarát a nehéz fajták közé tartozik,
különösen itt Badacsonyban. A borvidék egyik vezető fajtájává vált. Bár
eredetileg nem innen származik, a legjobb hírét mégis ezen a tájon érte
el. Hajdan, amikor a hagyományos bakművelés volt a gyakorlat, amikor egy
tőke sokkal kevesebbet hozott, s a fürtök nagyon közel voltak a talajhoz,
a szürkebarát is teljesen más minőséget hozott. Akkor 18 mustfok alatt
a szőlő nem nagyon került a pincébe, sőt jellemző volt rá a 20 mustfok
feletti érték. Abból egy testes vastag bor készült, amit még tovább érleltek
a hordóban. Kis kitérő a félédes borokról Kulka: A borok általában szárazra készülnek. A fogyasztói szokások kívánják
meg, hogy félédes, sőt édes borok is legyenek. A borászok általában a
készre kezelés, a palackozás előtt sűrítménnyel édesítik az eredetileg
száraz borokat. Előfordul az is, hogy egy adott bor egy részét szárazként,
a másikat félszárazként hozzák forgalomba. Ez a praktikus és a törvényeknek
is megfelelő módszer. A szürkebarát estében is a kialakult fogyasztói
szokások is igénylik a félédes változatot. Ha szeretjük, ha nem, ezt nekünk
tiszteletben kell tartani. Győrffy: Az édesítés nem ront a bor minőségén? Kulka: Előfordulhat, hogy kilóg a cukor a borból. Ugyanakkor egy idő
után ilyen esetekben is összeérhet a cukor a borral, s néhány év múlva
már emeli a bor értékét. Győrffy: Arra nincs lehetőség, hogy már a mustot édesítsék, és így kapják
meg a száraz helyett a félszáraz bort? Kulka: A mustfokot akkor szokták javítani, ha a termés nem érett be megfelelően.
Ilyenkor a törvény lehetőséget ad arra, hogy legfeljebb három értékkel
kiegészítsék a mustfokot. De erre nem azért van szükség, hogy a bor édesebb
legyen. A mustfok emelésével azt szeretnék elérni, hogy az erjedésnél
megfelelő mennyiségű alkohol keletkezzen. Hisz a bornál alapvető feltétel
bizonyos alkohol mennyiség. Részben azért, mert az illata, zamata is csak
az alkohol segítségével válik igazán érezhetővé, élvezhetővé. Győrffy: Valami olyan az alkohol a borban, mint az ételeknél a sózás?
Hogy nem csak a saját ízét adja hozzá, hanem mintegy hátteret ad, s ezzel
élvezhetővé teszi a többi ízt is? Kulka: Pontosan így működik. De, mint mondtam, ez csak az egyik funkciója az alkoholnak. Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a fogyasztók a bort "szeszes italként" isszák. Tehát igényt tartanak a benne lévő alkohol közvetlen hatására is. De visszatérve a mustfok javítására. Azért hiába is emelném a mustfokot, hogy édesebb bort kapjak, hisz ebből a cukorból várhatóan alkohol lesz, s így egyáltalán nem biztos, hogy száraz helyett félszáraz bort kapok. Előfordulhat persze az is, hogy egy késői szüret után annyira magas az eredeti mustfok, hogy nem tud minden cukor kierjedni. De ez egy másfajta eredmény, mint az édesítés. Itt illatban zamatban érezni lehet a késői szüretre jellemző jegyeket. A borról: Kulka: Ennek a bornak nagyon kellemes illata van. Az oxidatív eljárásnak
is köszönhetően talán kicsit szolid, de a fajtára jellemző. Én egy kicsit
intenzívebb illatot is el tudnék képzelni, de ez függ az évjárattól is.
Az ízlelés során gazdag zamatokat találunk. Összességében én is úgy vélem,
hogy ez egy kellemes, korrekten elkészített egészséges bor. Érzésem szerint
még nincs a csúcson. A talán kicsit kevés sav ellenére további néhány
éves palackos érleléssel újabb zamatokkal lenne gazdagabb. Mihez fogyasszuk? |
|
Ha üzenetet kér a következő kóstolók megjelenéséről, ha véleménye van a minősített borokról, vagy a következő minősítésre bort akar ajánlani, akkor, kérjük írjon levelet az alábbi címre: |
|