7. kóstoló

A 2002. november 2-án megtartott kóstolót nyugodtan nevezhetjük történelmi eseménynek. Több mint egy évszázad után ekkor került újra az asztalra a Badacsonyi Borvidéken is egykor nagyon népszerű Bakator.

A hetedik kóstolón különöse sok borral foglalkoztunk. Egyik fajtából megkóstoltunk egy korábbi évjáratot is, kettő bort érezhető hibák miatt kivettünk a sorból. S végül a Szeremley Pincészetnek köszönhetően részese lehettünk egy történelmi pillanatnak, elsők között megkóstolhattuk a Badacsonyi Borvidéken újra megtalálható bakatort.

1. bor
Budai Zöld - száraz, minőségi fehérbor 2001 - Szeremley Huba Badacsonyi Borgazdasága (Első Magyar Borház Kft., Badacsonytomaj) - Beszerzési hely: termelő, ára a termelőnél 630 Ft, borszakboltokban kb. 1000 Ft 0,75 literes palackban.

Kulka: A budai zöldet magyar fajtának tekintjük, amely a Kárpát-medencében alakult ki. A filoxéravész óta egyértelműen a Badacsonyi Borvidékhez kötődik. Korábban a budai szőlőkben is kedvelt volt - ahogy a neve is utal rá -, de azokat a területeket mostanra elfoglalta a város. Bőven terem, nagy, tömött fürtjei vannak, a savai markánsak, sokszor talán túlságosan is vadak, de egy-egy évtized alatt 2-3 alkalommal nagyon finomak. A hagyományok szerint régen a budai zöld volt a kéknyelű porzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat. Bár a kéknyelű zamatosabb, a budai vékonyabb, de a savakban hasonlóak. S persze azért is szerették, mert bő termő lévén, kipótolta az esetleges hiányokat. Egykor az Állami Gazdaságban, ahol dolgoztunk, a legkedvesebb borom egy 1976-os budai zöld volt, aminek még ma is a számban érzem az ízét. Kellemes friss íz, pici kis cukorral, egy csodálatos bor volt.

Győrffy: Ha ilyen szép emléked van, s talán másoknak is, akkor miért nem találkozunk sűrűbben vele a boltokban, vagy legalább a borversenyeken?

Kulka: A budai zöldet régen hagyományos módon művelték. Amikor a 70-es években elterjedt a kordonos művelés, az egy-egy tőkére jutó nagyobb terhelés miatt az ültetvények tönkrementek, "agyonteremték" magukat. A fajta mostani visszahozása elsősorban Szeremley Huba érdeme, hisz a fajtagyűjteményeken kívül nem sok gazdánál maradt belőle. Neki köszönhető az is, hogy önállóan piacra került. Múzeumba raktunk el belőle, borversenyeken, bemutatókon is szerepelt, de a fajta önmagában soha nem volt forgalomban, ahhoz nagyon kevés termett belőle. Egy időben nem is volt engedélyezett fajta.

A borról
Mezőssy: A budai zöldnek nagyon jellegzetes, kimondottan csak a fajtára jellemző illata, amit ennél a bornál is nagyon intenzíven érezhetünk. Szinte a szőlővirág illatát adja vissza. Egyértelműen látszik a reduktív technológia az illatok megőrzésén és a viszonylag világos színen. A savai is egyértelműen a fajtára utalnak, de nem annyira markánsak, mint amilyennek Gábor is leírta a budait zöldet a legjobb évjáratok szerint állapotban. Egyébként nekem is van egy kedves emlékem a fajtával kapcsolatban. Szeremley Huba, már a hazatérése után kínált meg többször is egy különösen jó évjáratban készült borral. Ez nem az a markáns savú budai zöld, amit akkor a hordóból töltött. Én kicsit vékonynak tartom ezt a bort, bár tagadhatatlanul nagyon finom.

Kulka: A budai zöldre különösen jellemző a savak változása. Van amikor durva, van amikor erős, van amikor ilyen gyengébb. De az árnyalatok ebben is benne vannak. Ettől még ez egy nagyon jó minőségű bor, hisz vannak olyanok, akik nem is szeretik a markáns savakat. A világfajtáknál ez egyértelműen megfigyelhető. Vannak olyan borászok is, akik azt mondják, nincs szükség erősebb savakra. Persze, sokszor olyan országokban állítják ezt, ahol egyébként sem terem megfelelő sav. Tehát visszatérve erre a bora elmondhatjuk, hogy egyértelműen hordozza a fajtára jellemző illatokat, ízeket, zamatokat. Elsősorban a markáns savakat kevésbé kedvelőknek ajánlható.

(A hivatalos kóstoló után elővettünk egy 1999-es évjáratú budai zöldet. Mindkét szakértőnknek felcsillant a szeme már az első kortyok után. Valami olyat éreztek, ami emlékeiben él a budai zöldről. Ennek ellenére nem ezt vettük a minősítésbe, mert már nem nagyon található meg a boltokban.)

Tisztasága: tükrös, kiváló
Színe: a technológiának és a fajtának megfelelően halvány zöldes
Illata: intenzív, a fajtajellegnek megfelelő
Íz, zamat: harmonikus, a fajtajelleget hordozzák, de savai kicsit vékonyak

2. bor
Badacsonyi Cuvée - Ottonel Muskotály-Olaszrizling - száraz, minőségi fehérbor 1999 (palackozás 2001. június 13.) - Lichtnecker Gyula szőlősgazda termése, palackozta a Badacsonyi Borászati Szövetkezet, Nemesgulács - Beszerzési hely: Tesco ár: 535 Ft 0,5 literes palackban.

Mezőssy: A bor színe, tisztasága reduktív borkezelésre utal. Ezt az élénk illat is megerősíti. Nem tolakodóan, de jól érezhetően előjönnek a muskotályos illatok. A bort megízlelve méginkább úgy érzem, hogy jól, illetve megfelelő arányban házasították a két bort. Amíg az illatban a muskotály erősségeire építettek, ízben az olaszrizling megfelelően pótolja a muskotály gyenge savait. A kettő fajta összhatásából egy harmonikus zamatú, megfelelő testességű bor alakult ki.

Kulka: Talán már korábban is beszéltem arról, hogy a cuvée-nél nem a két fajtát külön-külön kell keresni a borban, Az a kérdés, hogy mi lett az eredmény. Természetesen egy szakember kíváncsi arra, hogy a termelő hogyan tudta kihasználni a fajták előnyös tulajdonságait, illetve hogyan tudta esetleg ellensúlyozni, elfedni a gyengeségeket. Ahogy Zoltán is mondta, itt nagyon sikeres volt a munka. Jól eltalált az illata, kellemes a zamat. A színe még ma is mutatja a reduktív kezelést, de én az íz végén már kicsit érzem az időt, egy kis fáradtságot. De ennek ellenére is nagyon kellemes ital, aki megveszi, nem fog csalódni.

Mezőssy: Nem vitatva a Gábor által mondottat, az érdemekhez hadd tegyem még hozzá, hogy a kiürült pohárba újra beleszagolva előkerül az olaszrizling jellegzetes illata. A muskotály intenzívebb, markánsabb illata már elillant, de ez még itt marad egy kellemes utóhatásként.

Tisztasága: tükrös, kiváló
Színe: a technológiának megfelelő halvány zöldesfehér
Illata: elegáns
Íz, zamat: harmonikus, a végén kicsit fáradt

3. bor
Royal Badacsony - Késői szüretelésű olaszrizling 2001 - különleges minőségű édes fehérbor - Varga Pincészet, Badacsonyörs - Beszerzési hely: termelő, ár: 714 Ft 0,75 literes palackban.

Kulka: Az olaszrizling Franciaországból származik, de ma már sokkal jobb eredményt hoz nálunk, mint eredeti hazájában. Ott igazán már nem is ismerik. Elsősorban a német nyelvterületen és hazánkban kedvelik. Nálunk talán ez a borívó emberek "alapfajtája", ahogy vörösborban a kékfrankos. Viszonylag biztonságosan terem, más fajtákhoz képest kevesebb szakértelemmel is jó eredményt lehet elérni vele. A hatvanas években hagyományos műveléssel a Balaton-felvidéken még egy tőke maximum 1 kilogrammot termet, de inkább fél kilogrammal, 20 mustfok fölött szüretelték. Ezután jött egy olyan időszak, amikor a mennyisség lett igazán fontos, s ekkortól a jelentősége csökkent. Szerencsére ez a folyamat az utóbbi években megfordult, és az olaszrizling ismét egyre fontosabb, elismertebb fajtává válik. Ebben jelentős része van a késői szüretek terjedésének, amelynek köszönhetően csodálatos illat és zamatanyagok jelennek meg a borban, s mindehhez egy erős test párosul. A balatoni borok idei versenyén például a négy nagyarany érem közül hármat késői szüretelésű olaszrizling nyert el. Az olaszrizling legfontosabb termőhelye a Balaton-felvidék, Csopaktól Badacsonyig. Igazán itt jönnek elő benne azok a zamatok, illatok, amelyek nagyon értékessé teszik a fajtát. Ezt nem csak mi mondjuk, de a máshonnan származó borbírálók is így érzik.

Mezőssy: Az elmúlt évtizedekben a világfajták divatossá válásával párhuzamosan sokan el akarták temeti az olaszrizlinget. Mára azonban bebizonyosodott, hogy tévedtek. Reduktív kezelési módszerekkel fantasztikus illat és zamatanyagokat lehet előhozni a megfelelően szüretelt szőlő borából. Egyes kiváló borok élvezeti értékben felveszik a versenyt a tokaji aszúval is.

A borról:
Mezőssy: A bor illata nagyon kellemes, a késői szüretnek köszönhetően a fajta mellett az érett gyümölcsők illata érezhető ki belőle. Gyengíti a hatást, hogy ezek az illatok viszonylag rövid ideig tartanak. Az ízben is megjelenek a késői szüret jegyei, de elsősorban az édesség dominál, az erősebb zamatok megjelenéséhez talán magasabb alkoholra lenne szükség. Én úgy vélem, hogy ez a bor elsősorban a fogyasztói igények kielégítésére készült, s ezt a borász hozzáértésének köszönhetően nagyon jó szinten teljesíti. Az ár ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy az ilyen italokat kedvelők nem fognak csalódni.

Kulka: Én is úgy vélem, hogy a készítő nem a szakmai elvárásoknak, inkább a fogyasztói igényeknek akart megfeleli. S ezt a feladatot nagyon jó szinten megoldotta. Borászként azonban én is nagyon rövidnek tartom az ízeket, és a harmóniát erősíteni kellene egy néhány éves érleléssel. Ugyanakkor az ár alapján nekem is az a véleményem, hogy ez a bor megérdemelt sikerre számíthat a fogyasztók körében.

Tisztasága: tükrös, kiváló
Színe: sárgába hajló
Illata: kellemes, a késői szüretre utaló, de rövid
Íz, zamat: hordozza a késői szüret jegyeit, de talán kicsit túlzottan édes

Az első palack bakator

A "hivatalos kóstolás" befejezése után Felföldi Béla, a Szeremley Pincészet pincemestere egy különleges palackot, pontosabban különleges borral telt palackot tett le az asztalra. Bevezetőként csak annyit fűzött hozzá, hogy a három éve telepített bakator szőlő első fehérbora van benne. A vörös és a tüdő (rozé) még készülőben van. Igazán még ez sem készült el teljesen, a fejtés előtt a tartály tetejéről vette, de már kiállja a próbát.
A bakatorról tudni kell, hogy valamikor népszerű magyar fajtaként termelték. A Dunántúlon elsősorban a Badacsonyi Borvidéken hozott kiváló minőséget. A filoxéravész után jelentősége csökkent, mostanra már csak néhány génbankban és néhány megszállott szőlésznél maradtak egyedei. Szeremley Huba a budai zöld mellett a bakatort is a badacsonyi borászat egyik hosszú távon fontos fajtájának tekinti. Annyi máshoz hasonlóan ebben is ezért vállalkoztak az úttörő szerepre.
Ilyen előzmények után talán érthető, ha mindannyian kicsit megilletődve szagoltuk, kortyoltuk a különös nevű bort, amiről a beszámoló írója egy héttel ezelőtt még azt sem tudta, hogy eszik, vagy isszák. Persze, volt egy kis félsz is bennünk. Mi van, ha nem ízlik. Mi van, ha kiderül, hiába volt az évekig tartó munka, az eredmény nem több egy iható bornál.

Az óvatosságunk indokolatlannak bizonyult. A pohárból kiáradó illat már azt mutatta, hogy valódi egyéniséggel van dolgunk.
- Az előbb a budai zöldnél egy virágoskert jutott az eszembe, most azt mondanám, hogy egy virágmező közepébe kerültünk - magyarázta az első benyomásait Mezőssy Zoltán.
- Nagyon finom intenzív illatokkal rendelkezik, melyek valószínűsíthetően hordozzák a szőlő eredeti jellegzetességeit. Azért mondom, hogy valószínűsíthetően, hisz a szőlőt én magam sem ismerem. Az illat kitölti az ember orrát, ahogy az ízek is szinte minden ízlelő ponton kellemes hatást biztosítanak. Leírni nem nagyon tudnám, annyira összetett. Egy ízkavalkáddal találkoztunk, ami igazán nem hasonlítható semmi máshoz, de összeségében nagyon kellemes.
(folytatása itt olvasható: Bakator - egy szőlőfajta újjászületése Badacsonyban)

Borkóstoló - kezdőlap