15. kóstoló - 2004.06.04.

A legutóbbi kóstolón vörösboros napot tartottunk. A főleg inkább fehérborairól ismert régióban azért vállalkoztunk erre, mert az idén és a következő években jelennek meg nagyobb mennyiségben a piacon azok a vörösborok, amelyeket a Badacsonyi Borvidék új ültetvényein termeltek.
Ahogy már korábban is szó volt róla, központi döntés miatt évtizedeken át hiányoztak a vörösbort adó kékszőlők a borvidékről. Ezt a helyzetet az 1994-es hegyközségi törvény változtatta meg, amely a minisztérium helyett a hegyközségi tanácsoknak adott döntési jogot a termeszthető szőlőfajtákról, s ezzel lehetővé tette a kékszőlők telepítését is. A fajtaválaszték bővítését különösen indokolta a kereskedők igénye, akik lehetőség szerint ugyanott akarják a vörösbort is beszerezni, ahol a fehéret veszik. Több termelő ezt úgy oldotta meg, hogy más borvidéken vásárolt alapanyagból készített vörösbort kínált a fehérbora mellé.

1. bor
Badacsonyi Kékfrankos - 2003 - száraz minőségi vörösbor - Szeremley Huba Borgazdasága, Badacsonytomaj - 0,75 l

Kulka: A kékszőlő nem valami új dolog a borvidéken, hisz a nyomait még mi is láttuk annak, hogy egyes területeken régen is termesztették. Így az újbóli engedélyezése nem ellentétes a hagyományokkal. Természetesen a cél ma is az, hogy a borvidékre jellemző fehérszőlők adják a termés túlnyomó részét.
Maga a szőlő nagyon elterjedt, kedvelt fajta nálunk, szinte már magyar fajtának tekinthetjük. Magyarországon kívül egyedül a német nyelvterületen ismert.
Ahogy a fehérboroknál az olaszrizlingre, a vöröseknél a kékfrankosra szoktuk tréfásan azt mondani, hogy rendkívüli módon bírja a szőlészt, a borászt és mindenféle más kellemetlenséget. Nehéz belőle rossz bort csinálni, könnyen megáll a saját lábán, évről-évre jó minőséget ad.
A kész bor megfelel a magyar borfogyasztói ízlésnek. Alapvetően egy száraz, markáns ital, de az utóbbi években egyre több pincészet él az almasav bontás lehetőségével, s egy lágy, bársonyos italt készít belőle. Ki kell emelnünk a Soproni Borvidéket, amelyet az utóbbi évszázadban a kékfrankos tette híressé. Az itt termett borok is sokkal harmonikusabb, szebbek lettek az almasav bontásnak köszönhetően.
A híres termőterületek között megemlíthetjük a Szekszárdi Borvidéket és a balatoni régióban is a kékfrankos jelentette a vörösbort.

Mezőssy: Gábor beszélt a bor soproni kötődéséről. Egy régi történet szerint a neve is onnan származik még a napóleoni háborúk idejéből. A francia katonák eleinte egy elértéktelenedett régi frankkal akartak fizetni a gazdáknak, de azok ragaszkodtak ahhoz, hogy az új, a kék színű frankkal fizessenek. Állítólak ebből ered a bor kékfrankos - blaufrankische - neve.
A hűvösebb éghajlat, a talaj és más adottságok miatt Sopronban teljesen más jelege van a kékfrankosnak, mint a Balaton-felvidéken. De mindenhol tartalmazza azt a csak rá jellemző illatot, zamatot, ami igazán kékfrankossá teszi. A Balaton-felvidéken finomabbak, lágyabbak a savai, ízében mégis karakteresebb, mint egy soproni, és a színe is sötétebb. A fajta képes igazán különleges minőség produkálására is.

Győrffy: Hogyan értékelitek a most kóstolt bort?

Mezőssy: Véleményem szerint egy nagyon szép borral találkoztunk, amely egyértelműen hordozza a fajta jegyeit. Illata jellegzetesen a kékfrankosé, szép, mélyrubinvörös a színe, íze harmonikus. Annak ellenére, hogy a kékfrankos egy markánsan savas bor, ennek lesimulnak, nem lógnak ki a savai - annak ellenére sem, hogy vörösborként nagyon fiatal.

Kulka: A vörösbornál nagyon fontos az érlelés. Én is azt mondom, hogy ez korához, a 2003-as évjárathoz képest nagyon kellemes. Illata szerintem még kicsit szolid, de a zamata szép, és a végén van egy nagyon kellemes, telt íz, ami talán mogyoróra emlékeztet.

Győrffy: Az illat később erősödik?

Kulka: A vörösboroknál nagyon fontos a palackbuké, amely az érlelés során erősödik. Például a franciáknál a komolyabb borokat 2-3 évnél korábban nem is engedik forgalomba, hogy az igazi értékeit elnyerje.

Mezőssy: A kékfrankos is meghálálja az érlelést, de vannak ennél sokkal magasabb csersavtartalmú borok, amelyeknek sokkal inkább szüksége van rá. A mindenképpen szükséges érlelés hosszát elsősorban az határozza meg, hogy megfelelően lesimuljon, bársonyossá, selymessé váljon a szőlő héjából kinyert csersav, ami a vörösbor karakterét adja.

Győrffy: A vörösborok érlelése jellemzően hordóban vagy palackban történik?

Kulka: Hagyományosan fahordóban érlelik a vörösbort. Az optimális ideje fajtától, típustól függően akár lehet néhány hónap, de néhány év is. Akkor kell lepalackozni, amikor a borász úgy érzi, hogy a kifejlett stádium, a csúcs közelébe ért. Palackban még néhány hónapig pihentetni kell az értékesítés előtt, és számítani kell arra, hogy a majdani fogyasztást megelőző időben - ami akár több év is lehet - tovább érik a bor. Igaz, ez a palackos érés már sokkal lassúbb folyamat. Tehát a borásznak erre számítva úgy kell időzíteni a folyamatot, hogy a bor minősége a palackozás után 2-3 évvel érje el a csúcsot.

Mezőssy: Itt érdemes néhány szót ejteni a barriqque technológiáról. Az alapja egy kiváló minőségű tölgyfajtából készült hordó, amely enyhe füstölést kap. Ebben érlelik a vörösbort, ami így egy finom füstízt kap. A 60-80 ezer forintba kerülő, 200 liter körüli hordót csak 2-3 alkalommal lehet felhasználni. Sokan úgy próbálják megspórolni a hordó árát, hogy "barrique chpisszel", Franciaországból hozott tölgyfa forgáccsal kezelik a bort. Természetesen ízlés kérdése, hogy ki mennyire szereti az így kezelt borokat. Van amelyiknek jól áll, én többnyire nem rajongok érte.

Kulka: Egykor mi még úgy tanultuk, hogy ez az íz borhibának számít. Egy divatirányzatról van szó, ami egy ideig népszerű. Mivel nálunk nincs szabályozva a technológia, igazán az sem vét, aki hordó helyett chipset használ. Az igazi barrique-szakértők meg tudják mondani, hogy az adott bor hogyan készült.

Győrffy: Mihez fogyasszuk?

Mezőssy: A hagyományok szerint a vörösbort vöröshúsokhoz kell fogyasztani. Ma már ez a szigorúan vett szabály nem alkalmazható, fontosabbá vált, hogy maga a vendég milyen bort szeret. Mivel a csersavak segítik az emésztést, a nagy többség továbbra is szívesen fogyasztja a sötét, rostos, nehezebben emészthető húsokhoz.
Ez egy száraz bor, így mindenképpen olyan zsíros ételekhez ajánlható, mint például a szarvaspörkölt, a vaddisznópörkölt vagy egy zsíros sült.

Győrffy: Nagyon sok vendéglátóhelyen ugyanolyan hidegen kínálják fel a vörösborokat, mint a fehéreket. Szabad-e vörösbort hidegen inni?

Mezőssy: Óriási különbség van a hidegen és a megfelelő hőmérsékleten elfogyasztott vörösbor között. A hideg vörösboron igazán csak azt érezni, hogy hideg. Nem jönnek elő a vörösborra jellemző ízek, illatok, zamatok, csak egy durva csersavas ízt lehet érezni. Ezért az az elfogadott szokás, hogy a vörösbort szobahőmérsékleten kell fogyasztani. Persze nem 30-40 fokra gondolok, mert melegen legalább annyira rossz az eredmény, mint hidegen. A vörösborok 16-18 fokra hűtve adják ki legjobban azokat az illat és zamatanyagokat, amelyek jó esetben benne vannak.

2. bor
Pinot Noir - 2003 - száraz minőségi vörösbor - Szeremley Huba Borgazdasága - 0,75 l

Kulka: A pinot noir kimondottan francia fajta. Hazájában, de máshol is nagyon kedvelt, a csúcs minőségű borokat adó fajták közé tartozik. A nálunk nagyon népszerű szürkebarát - pinot gris - és a teljesen fehér fürtű pinot blanc testvére. A pinot család minden tagja nagyon jó minőséget ad. A pinot noir szőlőként a kényesebb fajták közé tartozik, a termesztése az átlagosnál nagyobb odafigyelést igényel, és a borászoktól is nagyobb törődést vár el - s a szerencse is nagyon fontos. Nagyon szép bort tud adni, de el is lehet könnyen rontani.

Mezőssy: Ez a szőlőfajta kék kisburgundi néven már régen is ismert volt Badacsonyban a csángói részen. Amikor én idekerültem, akkor már csak titokban lehetett termelni, hisz nem volt engedélyezve a fajta.

Győrffy: Mikor tiltották ki a kékszőlőket a Badacsonyi Borvidékről?

Kulka: Pontosan nem tudom. Valamikor a 2. világháború után. Amikor az 1950-es években a nagy ültetvény rekonstrukciók elkezdődtek, jogszabály döntött arról, hogy ez egy fehérboros vidék lesz.

Mezőssy: Visszatérve a fajtára... Nagyon igényli az érlelést, mert a kékfrankosnál is intenzívebb a csersav tartalma. Mivel a nyers pinot noir-ban még bántóbb a csersav markáns jelenléte, divatba jött - elsősorban Egerben -, hogy cukor, illetve sűrítmény hozzáadásával lefedték a húzós csersavat, és mint édesbort hozták forgalomba. Ezért aztán a nagyközönség úgy ismerte, hogy a kisburgundi az egy édes bor.
Pedig valójában a pinot noir egy nagyon testes, karakteres, jellegzetes illatú, gondos kezeléssel különleges minőségű bort ad.

Kulka: Én úgy mondanám, hogy amíg a kékfrankos egyszerűbb ízvilágú, ez sokkal összetettebb. El kell mondanunk még azt is, hogy egyes évjáratokban visszafogottabb a színe - persze a termőhelytől is függően -, mert nincs akkora színanyag termő képessége, mint például egy cabernet-nek. Emiatt aztán gyakorta készítenek egy részéből rozét. Az ott levett színanyaggal erősíteni tudják a vörösbor színét.

Győrffy: Milyen a kóstolt bor?

Mezőssy: Ha a korábban kóstolt kékfrankoshoz hasonlítjuk, akkor a fajta képességeinek megfelelő különbségekkel találkozunk. Ez a bor színében sokkal testesebb, illatában fűszeresebb és ízében is gazdagabb. Összességében egy testes, karakteres, a fajtára jellemző jegyeket hordozó nagyon finom bor.

Kulka: Ahogy Zoltán említette, a pinot noir különösen igényli az érlelést. Ennek ellenére ez a most kóstolt bor a fiatal kora ellenére nagyon előre van a fejlődésben, nagyon kellemes, finom ital. Mintha egy kis barrique-os aláfestést is éreznék az ízébe, amely kellemes hátteret ad. Tehát nem barrique borra gondolok, csak arra, hogy egy kicsi hozzáadásával fejlettebb összhatást alakítottak ki. Én úgy gondolom, hogy a borász nagyon kiváló munkát végzett.

Győrffy: Mihez fogyasszuk?

Mezőssy: Addig, amíg a kékfrankost még különböző fehérhúsokhoz, halakhoz, roston sültekhez is ajánlhatjuk, ez a vörösbor már kimondottan csak a sötét- és a vadhúsokhoz javasolható.

3. bor
Cabernet sauvinon - barrique aged - 2002- száraz minőségi vörösbor - Balatonboglári Borászati Rt. - 0,75 l

Kulka: A cabernet sauvignon világfajtának számít, mindenhol nagyon kedvelik. A megítélésében a fajtajelleg a meghatározó, maga a táj nem annyira számít. Egy Kaliforniában vagy Chilében termett szőlőnél, illetve a belőle készült bornál éppúgy meg kell lenni a cabernet-re jellemző jegyeknek, mintha nálunk teremne. Egy olyan szőlőfajta, amely a megfelelő gondozást csodálatos zamatanyagokkal hálálja meg. Laza lombozata, fürtje van, önmagát szabályozza a túlzottan nagy termés ellen. Így kiváló a termés minősége. A laza lombozatnak köszönhetően sok napfényt, meleget kapnak a fürtök.

Győrffy: Milyen a termőhely?

Kulka: Boglárnak nagyon jók az adottságai, tápanyaggal jól ellátott a talaja, könnyen művelhető. A déli parton már korábban is voltak kékszőlő ültetvények, így megfelelő tapasztalatokkal is rendelkeznek.

Mezőssy: A cabernet sauvinont én egy nemes fajtának mondanám. Ha éretten szedjük, nagyon szép, jellegzetesen fűszeres zamatanyaga van, bora testes, finom ízű, illatú, intenzív vanília zamatokat hordoz. Erre a borra is csak jót tudok mondani. Nagyon szépen kialakított ízhatása van. Bársonyosan selymes csersav tartalommal, kellemes barrique-olt íz-zamat harmóniával rendelkezik. A fajta jellegzetességeinek a megtartásával hordozza a vörösborok minden finomságát. Nem lóg ki sem a cabernet erős karaktere, sem a barrique jellege. Ha megkóstolom, akkor nem egy intenzív vörösbor jelleget érzek csak, hanem számtalan finomság harmóniáját.

Kulka: Én is úgy érzem, hogy ez a bor a csúcson van.

Mezőssy: Nagyon ajánlom halételekhez, például egy grillezett harcsához, harcsapaprikáshoz. De ugyanígy adható egy grillezett sertés steakhez is, ahol a füst íz és a barrique íz szépen harmonizál. De ajánlhatom akár vaddisznó vagy egy szarvassülthöz íz.

Kulka: Ez is olyan bor, amit önmagában is nagyon kellemes fogyasztani

Borkóstoló - kezdőlap - további információ