Győrffy Árpád jegyzete
Majdán János, a Pannon Agrártudományi Egyetem tanárának előadásáról, mely 1998.
augusztus 8-án hangzott el Balatonfenyvesen a dél-dunántúli történészek 13.
nyári táborában. Az esetleges tévedésekért, hibákért a jegyzet készítője felel.
Bűneit legfeljebb csak az mentheti, hogy az előadó gondolatainak hatását saját
termésű Rizlingszilváni borral fokozta, melyet természetesen a Badacsonyi Borvidéken
termelt - az ábrahámhegyi területen.
Napóleon a hazai életmód átalakításban hatalmas jelentőséggel bír. A kontinentális zárlat miatt a legfontosabb európai kereskedelmi út 25 éven át ismét keresztül haladt országunkon - Mátyás után.
Az állami szervek 1807-ben kisérletet tesznek arra, hogy az erősődő konjuktúra
miatt felmérjék a hazai bortermelést. Az adatok szerint ekkor körülbelül a franciák
által termelt mennyiség felét állítják el nálunk. A
18-24 millió akónak mintegy felét exportálták. Korábban csak a tokajit és a
somlait lehetett külföldön értékesíteni.
Gondot okozott, hogy a fajták még a török időkből, illetve azelőttről származtak - Mézes, Budai fehér. A török időkből származik az Egri bikavér is. Állítólag erre nem vonatkozott az iszlám vallás tiltása, mert az csak a fehérborokra értendő. (:))))
Az 1800-as évek elején jelentek meg az újfaja vörösborok. Főként a német telepeseknek köszönhetően - Zweigelt, Medoc, Cabernet - az elzászi részről. Az új oborok megjelenésével, változnak a fogyasztási szokások is, mivel a vörös borokkal többet kell foglalkozni.
A nagy konjuktúra miatt hatalmas telelepítési láz indul. Persze az eredmény lassú, hisz négy év mig terem, tiz, amig igazán teremni kezd. Főleg a Sárospatak-Baja vonaltól nyugatra eső terület kapcsolódott be a konjuktúrába - bőtermő fajták - Rizling, Tramini - francia és olasz borok. Ekkor terjed el a soros művelés a korábban szokásos gyalogos művelés helyett. A rajna menti németekre utal a poncipter - ponen cipter - sorközi bab kifejezés. A klasszicista kastélyok szaporodása mutatja a gyors gazdagodást.
1807-ben a bornál bevezetik az egységes mértékegységet - ice, pint és meszely - hogy a francia hadsereg vevői el tudjanak igazodni. A bortermelés felfutása a szórakozást is átalakítja. Ekkor kezdődik a fürdőbe járás, ekkor indul el az Anna-bál, és ekkor kezdődik a bor és a sör közötti verseny.
1818-ban vége a konjukturának - az export a fele alá esik vissza - otthon kell eladni, ezért serkenteni kell a belső fogyasztást. A bor mellett szól, hogy a sört nem tudták szállítani, miközben az új, magas savtartalmú borokat már 50-80 kilométerre is viszik, sőt akár Tapolcáról Bécsig is elszállítják Kismartonból ide települt Lesznerék.
Kialakulnak a kedvelt borvidékek. Például a fürdők egy-egy borvidékről visznek bort. De például az orosz udvar is saját pincészetet tartott fenn Tokajban a folyamatos ellátás biztosítására. Hetente kétszer négy gönczi hordóval vittek egy tábornok irányítása alatt egészen 1848-ig.
Sokat segítettek a borfogyasztás fellendítésében a megyebálok, a kaszinók. A kocsmákban és a csárdákban ekkor már kötelező a méretes üveg - amivel már nem lehet csalni. Később a bálokban, kaszinókban is üvegbe kerül a bor a fakupákból, cserépedényekből. Üvegpoharak kerülnek az asztalra, láthatóvá válik a szép ital. Az erdélyi üveghuták ismét felélednek az új piac miatt.
Ekkor még a városi polgárság otthoni fogyasztáshoz mázascserepet használ. A mázascserép, majd az üveg megjelenése jelzi a fejlődést a családi gazdaságoban. Aki fakupában kínálta a vendéget, az valamiért leszakadt.
1850-ben megszűnik a vám a Lajtánál, szabadon érvényesülhet az osztrák piac hatalmas szívóhatása.
1851-ben bevezetik a fogyasztási adót. A sörivók sok áfát adtak a birodalomnak, a borivók ellenzékiek voltak, megkerülték az adót. A nemzeti ellenállás: bort kell inni, kapadohányt szívni - egyik sem növeli az udvar bevételeit.
Az 1867-es koronázás előtt vita zajlott arról, hogy mit igyon az uralkodói pár, illetve mit adjanak a népnek a vérmezői ökörsütésnél. A problémát végül úgy oldották meg, hogy a Vérmező egyik oldalán sört, a másikon1870-ben bevezetik a tizes számrendszerre alapozott egységes mértékrendszert. A bor számára kedvező egységesítés.
Ebben az időben Füreden és Erdélyben új szokás kezdődik: a bornak vizzel, borvizzel való higítása. Kialakul a fröccs, majd az 1930-as évek végén megjelenik a kisfröccs (1:1), és a jövedelem csökkenése miatt megjelenik a hosszúlépés (1:2). 1892-ben még a Magyar Közlönyben is közzéteszik a házmester összetételét.
1870-es évek után óriási filoxéra járvány. Keleti Károly tíz évre visszamenőleg minden településen összegyűjtötte, hogy mennyi szőlőt termeltek. Ekkor 30 millió akó az éves termés - 1 harmada vörösbor, 2 harmada fehérbor - a menyiség majdnem pontosan megegyezett Franciaországéval. Ezt a szintet tette tönkre a pancsovai kikötőből elterjedt filoxéra.
A járvány után új fajták, és új területek kellettek. A Soltvatkert környéke ekkor vált fontossá, mert ott a filoxéra kukac nem tudott átmenni a homok miatt szomszéd sorba.
Ebben az időben
az ivási szokás átterjedt a kocsmából a pincébe. Falun is megjelentek ünnepi alkalmakra
az üvegpoharak. Ekkoriban a cigányzene is hozzákapcsolódik borozáshoz.
A következő jelentősebb átalakulás az 1960-as években zajlik le, amikor az állam hivatalból ez kezdi a bort pancsoltatni. Az eredményt jelzi, hogy például tizenháromszor annyi Móri leánykát adtunk el az oroszknak, mint amennyi összesen termett.
Az 1990-es évek eleje, közepe még ezen is túltesz, amikor a borhamisítók napszítta zsuppszalma kiáztatásával adnak szép aranysárga színt a cukorból, vízbők, és a Mórról tűzoltóautóval szállított eszenciából készített "bornak".
.