A budai zöldet magyar fajtának tekintjük, amely a Kárpát-medencében alakult
ki. A filoxéravész óta egyértelműen a Badacsonyi Borvidékhez kötődik. Korábban
a budai szőlőkben is kedvelt volt - ahogy a neve is utal rá -, de azokat a
területeket mostanra elfoglalta a város. Bőven terem, nagy, tömött fürtjei
vannak, a savai markánsak, sokszor talán túlságosan is vadak, de egy-egy évtized
alatt 2-3 alkalommal nagyon finomak. A hagyományok szerint régen a budai zöld
volt a kéknyelű porzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat.
Bár a kéknyelű zamatosabb, a budai vékonyabb, de a savakban hasonlóak. S persze
azért is szerették, mert bő termő lévén, kipótolta az esetleges hiányokat.
A budai zöldet régen hagyományos módon művelték. Amikor a 70-es években elterjedt
a kordonos művelés, az egy-egy tőkére jutó nagyobb terhelés miatt az ültetvények
tönkrementek, "agyonteremték" magukat. Egy időben nem is volt engedélyezett
fajta.
Mostani visszahozása elsősorban Szeremley Huba érdeme. Neki köszönhető, hogy
a bor önállóan piacra került. (A fajta borversenyeken, bemutatókon korábban
is szerepelt, de önmagában nem volt forgalomban, mert ahhoz nagyon kevés termett
belőle.)