Olaszrizling
Csak
névrokona a rajnai rizlingnek. Franciaországból származik, de ma már sokkal
jobb eredményt hoz nálunk, mint eredeti hazájában. Ott igazán már nem is ismerik.
Elsősorban a német nyelvterületen és hazánkban kedvelik. Nálunk talán ez a
borívó emberek "alapfajtája", ahogy vörösborban a kékfrankos.
Viszonylag biztonságosan terem, más fajtákhoz képest kevesebb szakértelemmel
is jó eredményt lehet elérni vele. Illatban nem igazán gazdag. Ha nagy minőségű,
rezedára emlékeztet, savai finomak, a termőhelytől, évjárattól nagyban függenek,
de mindenképpen szelídebbek, mint a rajnai rizling savai. Utóízében gyakori
a keserűmandula. Hajlamos a töppedésre és a nemes penészt is jól fogadja.
Régen ez jellemző volt a borvidékre, hogy a gazdák sokáig fennhagyták a szőlőt,
így nagyon szép, érett illat és zamatanyagok képződtek. A hatvanas években
hagyományos műveléssel a Balaton-felvidéken még egy tőke maximum 1 kilogrammot
termet, de inkább fél kilogrammal, 20 mustfok fölött szüretelték. Néhány évtizedre
megszakadt ez a folyamat, mert a piac nem értékelte a különleges minőséget.
A lassan forgó pénz miatt a termelők nem is nagyon vállalkozhattak rá.
Egy olyan időszak, amikor a mennyisség lett igazán fontos, s ekkortól a jelentősége
csökkent. Szerencsére ez a folyamat az utóbbi években megfordult, és az olaszrizling
ismét egyre fontosabb, elismertebb fajtává válik. Ebben jelentős része van
a késői szüretek terjedésének, amelynek köszönhetően csodálatos illat és zamatanyagok
jelennek meg a borban, s mindehhez egy erős test párosul. A balatoni borok
2002 évi versenyén például a négy nagyarany érem közül hármat késői szüretelésű
olaszrizling nyert el. Az olaszrizling legfontosabb termőhelye a Balaton-felvidék,
Csopaktól Badacsonyig. Igazán itt jönnek elő benne azok a zamatok, illatok,
amelyek nagyon értékessé teszik a fajtát. Ezt nem csak az itt élők mondják,
a máshonnan származó borbírálók is így érzik.
A gyakorlati tapasztalatok
szerint jelentős külöbségek lehetnek még a Balaton-felvidéken termett olaszrizlingek
borai között is. "Nagyon jól követhető volt, hogy Csopakról elindulva
hogyan emelkedett a sav. Tehát Csopakon volt a leglágyabb, Badacsony, Balatonederics
felé haladva egyre erősödött, majd a Somlón különösen erős volt. Ez a termőtájból
- talajból, éghajlati viszonyokból, mikroklímából - adódó sajátosság. Zánka
ebben a sorban valahol középen helyezkedik el.
Természetesen azonos körzetekben is jelentős eltéréseket lehet tapasztalni
annak alapján, hogy milyen fekvésű egy terület. A tanúhegyek északi részén
például savasabb, délen lágyabbak. Száraz meleg években előfordulhat, hogy
miközben a déli oldalakon elbomlanak a savak - mert a növény így védekezik
a nagy meleg ellen -, az északi oldalon megmaradnak, hisz ott ilyenkor megfelelőbb
a klíma. Hűvösebb években megfordul a dolog. A déli fekvésű területeken kellemes
savak alakulnak ki, nem bomlanak el, miközben az észak oldalon nem érik be
megfelelően a gyümölcs, nincs megfelelő mustfok, a savak nyersek, vadak maradnak.
Régen ezt úgy próbálták korrigálni, hogy egy-egy nagyobb birtok részei a vidék
különböző területein voltak. Így majdnem minden évjáratban szüretelhettek
megfelelő minőségű termést valamelyik részről."(Kulka Gábor - 8. borkóstoló)